A nozéma(nosema) köznyelvibb nevén májusi vész vagy gyomorvész a leggyakoribb betegség a méhek körében és egyben rettegett ellensége a méhészeknek világszerte. A betegséget okozó kórokozok spórás egysejtűek, amik a Nosema apis vagy a Nosema ceranae néven ismertek.
A nozéma felfedezése –Nozéma Apis és Nozéma Ceranae
Először a nosema betegséget 1909-ben Enoch Zander fedezte fel és jegyezte le, aki igazi úttörő volt a méhbetegségek kutatásában abban az időben. A hagyományos típusú nozéma a Nosema apis kórokozóból alakul ki, ami akár képes a méhek ürülékében két évig is megélni. Jellemzően az Apis, ami őshonosnak mondható Európában.
A parazita a kifejlett méh középbél-hámsejtjeinek élősködője. Jellegzetes felépítésű, 5×7 mm nagyságú spóráik is ott képződnek. A Nosema apis spóráival más rovarfajt nem sikerült fertőzni. A parazita okozta méhbetegséget nosemosis-nak nevezzük, és világszerte jelen van a méhészetekben. Az ázsiai mézelő méhben (Apis cerana) beszámoltak egy hasonló faj, a Nosema ceranae jelenlétéről, amelyről kiderült, hogy fertőzheti az európai méhet is. Később meg is állapították a fertőzöttséget Ázsiában, majd 2006-ban Európában (Spanyolországban). Miután Európa több országában leírták jelenlétét, 2007-ban hazai szerzők is beszámoltak a tényről, miszerint a méhek nosemosisát minden bizonnyal zömében Magyarországon is ez a parazita faj okozza. A két faj elkülönítése a szokványos spóra-morfológia alapján lehetetlen, ezért nálunk is kidolgoztak egy rapid PVR-RFLP módszert a két faj megkülönböztetésére.
A kutatók gyanítják, hogy a korábbi tömeges méhpusztulás hátterében is az új nozéma állt, de ezt eddig még nem bizonyították be. Franciaországban az 1990-es évek végén, Németországban 2002-2003-ban volt tömeges méhpusztulás. Spanyolországban az új nozéma lassanként kiszorítja az eredetit. 2005/2006 telén egy német referencialabor vizsgálatai tíz családból nyolcnál megtalálták az új nozémát. 2006-ban Svájcból és Olaszországból jelentették, hogy kapcsolatot találtak a méhek fokozott elhullása és az új nozénma között.
Német kutatók (Ritter, CVUA Freiburg) már 2006-ban felvetették, hogy lehet, hogy az új nosema már korábban is itt volt, csak nem vettük észre. A betegség lefutása azért változhatott meg, mert a méheket legyengítette az atka és más tényezők. Egy Bajorországban 131 méhcsaládon végzett vizsgálat megerősítette ezt az elméletet.[6] A Varroa atka kórokozókat is közvetít, így vírusokat is, amelyek tényleg legyengítik a méhek védekezőképességét. Az esetek mindössze 14,5%-ában voltak jelen spórás egysejtűek; ezek felében a nosema kórokozóit találták meg. A vírusok és az új nozéma szerepe vitatott.
Nozéma tünetei
Legfőbb tünete a hasmenés, ahol a hagyományos Apisnál sárga foltok láthatóak a kaptárban és a kaptáron kívül. További tünetei nem egyediek ezért más betegségekkel is könnyedén összekeverhetőek. Jellemzője, hogy a dolgozó méhek pusztulnak a legerősebben sőt még az is előfordul, hogy az anya is megbetegszik és a petefészke sorvadni kezd.
Az új típusú nozéma azaz a Caranae esetében sajnos még nehezebb dolgunk van a betegség kiszűrésében. Rengeteg alkalom esetében nem történnek meg a klasszikus hasmenés tünetek. A kaptár tiszta, de a röpképtelen méhcsomó itt is bódultan ül a kaptár előtt. Megfigyelhető a potroh megvastagodása. A betegség miatt a virágpor hasznosítása jelentősen romlik és ezáltal a méztermelés drasztikusan is vissza eshet.
Hogyan derítsük ki hogy nosémával állunk szemben?
Ha a már említett tünetek alapján gyanakodunk, hogy méhészetünkben a nozéma felütötte a fejét. A méhész is egyszerűen felismerheti a betegséget. Ehhez hüvelyujjának körme és mutatóujjának ujjbegye közé kell csípnie az elpusztult méh fullánkját, és az ahhoz szorosan csatlakozó végbelet. Ha ennek tartalma üveges fehér, akkor az megerősíti a nozéma gyanúját. Egészséges méhben ennek sárgának-világosbarnának kell lennie. Azonban, ha az elpusztult méhek bele sárgás, az még nem zárja ki a gyomorvész lehetőségét.
Ezek után tudunk laboratóriumi vizsgálatot kérni. A mintát úgy kell csomagolni, hogy össze ne nyomódjon postázás közben. A laboratóriumi vizsgálatban a szakemberek fénymikroszkóppal keresik a paraziták spóráit az elhullott méhek beleiben.
Nozéma kezelése
A nozéma kezeléséhez használható antibiotikum a fumagillin, ami gátolja a spórák növekedését a bélben, azonban nem irtja ki őket. Sok méhész bizalmatlan az antibiotikummal szemben, és inkább a biológiai módszereket és a fertőtlenítést választja. Ajánlatos fertőtleníteni az eszközöket és a lépeket. A spórák érzékenyek az ecetre (legalább 60%-os ecetsav, védőfelszerelést kell használni), a formalinra, az ultrahangra és a gammasugárzásra, de elpusztítja őket a viasz beolvasztása és a keretek és a kaptár végigperzselése is. A fiasítás pótlására új, tiszta lépeken kell fiasítást beadni. A legyengült családot etetni kell. Az Apimondia megelőzésként javasolja a Protofil nevű növényi készítményt. A lépek építtetése, az öreg lépek lecserélése is segít megelőzni a nozémát. A biológiai kezelés részeként a családot leröptetéssel és a leröptetett kijáró méhek lekénezésével megszabadítják az idősebb méhektől, és az új nemzedéket a kijáró és a fészek szűkítésével és takarásával tartják melegen. Szükség esetén anyát cserélnek. Ha a család nagyon legyengül, akkor már nem igyekeznek megmenteni.
Méhészeti webáruházunkban kiváló termékeket tudunk szolgálni a betegség kezelésében méhésztársainknak, méhészeti nagykereskedésként Magyarországon.
Összegzés:
A nozéma két korokózója által kialakult gyomorvész egy alattomos és különösebb jelek nélkül nehezen kiszűrhető méhbetegség. Viszont, ha azonosítottuk a problémát és a kezelést megkezdtük valamilyen nozéma elleni védekezésre szolgáló készítménnyel az eszközök és a lépek fertőtlenítése elengedhetetlen.
